Napjaink legmodernebb emblémázási technológiái közé sorolják, sokrétű alkalmazási területe és kíváló minősége miatt. A kis darabszámú (némely esetben ez a tömegtermelésre is igaz) fotóminőségű emblémázás legolcsóbb megoldása, alkalmazási területének az emblémázni kívánt anyag kémiai szerkezete szabhat határt. A technológiának három alappillére van, speciális festék, speciális papír és az emblémázni kívánt felület poliészter tartalma.
A kívánt grafikát digitális nyomtatóval (erre csak egyes nyomtatók alkalmasak), a már említett szublimációs festékkel kinyomtatjuk egy speciális papírra, ami kimondottan erre a technológiára lett kifejlesztve. Fontos a nyomtatás előtt a színek beálítása megfelelő színprofil (ICC profile) alkalmazásával, és figyelnünk kell a grafika tükrözésének megjelölésére.
Ez után a megfelelően kinyomtatott grafikát egy vasalóprés segítségével (amelynek típusát a munkadarab határozza meg) 210-230 C –on 20-40mp időintervallumban kb: 5-6bar nyomáson hőpréseljük. Ekkor alakul ki a szublimáció, a hő hatására a papíron levő vizesbázisú festék elkezd párologni, a nyomás segítségével a gőz csak egy irányba és nagyon koncentrált módon tud haladni, így kapunk megfelelő határvonalat. A festékben lévő atomok és az emblémázni kívánt termékben (vagy felületén) lévő szénatomok oldhatatlan szublimációs kötést alkotnak. A technológia előnye hogy a festék nem csak a felületen hanem az anyag pólusaiban is megtalálható
Előnyei: Magas kopásállóság (mivel a festékréteg bele diffundálódik a mázba)
Nagy szériánál olcsóbb a szublimációnál.
Hátrányai: Teljes nyomdai előkészítést kíván (film levilágítás, színre bontás, stb.)
Szita készítés, nyomtatás idő igényes és költséges
Kis szériánál gazdaságtalan a fent felsoroltak miatt.
A beégetés magas hőfokon (650-950 celsius) történik
Diffúzió akkor következik be, ha az anyagban különbözö töménység és termikus mozgás hatására anyagáramlás indul meg a kisebb töménységü helyek felé. Pl. a mélynyomóhenger készítésénél a vas-klorid-oldat diffúziója a pigmentpapírba szabályozza a maratást.
Molekuláris diffúzió: A diffúzió(molekuláris) egy anyagáramlási jelenség, melynek hajtóereje a sűrűségkülönbség. Az anyagáramlás sebessége a sűrűséggradienssel arányos. Ha más erő nem lép fel, a diffúzió képes megszüntetni a sűrűségkülönbséget.Ezt a jelenséget Brown-mozgásnak is szokták hívni, melyet a Fick törvény ír le. Egy szemléletes diffúziós jelenség, amikor egy látható füst betölti a szobát. De diffúziós folyamat a szagok terjedése is.Még egy példa: Két kamrát egy cső köt össze, mely szeleppel zárható.Az egyiket megtöltjük valamilyen koncentrációjú jelző anyaggal.Amint kinyitjuk a szelepet anyagáramlás lép fel a csőben végül a két tartály koncentrációja kiegyenlítődik.
Turbulens diffúzió: A diffúzió fogalmat nemcsak a molekuláris diffúzióra értjük.Folyadékokban és gázokban nagyságrendekkel nagyobb átkeveredés jöhet létre.Ha a folyadékban, gázokban turbulens áramlás lép fel a részecskék a sebesség kaotikus pulzációja nyomán és a koncentráció ingadozása révén átkeverednek.A turbulens diffúzió konvekció függő(áramlás függő). A turbulens diffúzió nem valós diffúzió, hanem matematikai, azaz a gázok,folyadékok áramlását némi absztrakcióval egy diffúziós jelenségre vezetjük vissza. A diffúziót D-vel jelöljük és az indexe a diffúzió milyenségét jelöli (molekuláris, hossz vagy vertikális diffúzió stb.) Mértékegysége m2 / s